Történet

Kötöttpályás járművek

Ganz Ábrahám vasöntőmester 1844-ben hozta létre vasöntödéjét Budán. Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket .Az 1900-as években kezdődött Magyarországon ipari méretekben a járműgyártás. A 70-es 80-as évekre Európa második tömegközlekedési eszközgyártójává vált Magyarország. Olyan nagy, tradicionális cégek, mint a Ganz, a Rába és az Ikarus létrehozták a magyar járműgyártás alapjait.

A rendszerváltás után ezek a cégek szétaprózodtak. A szakembergárda és a know-how azonban megmaradt az utódvállalatoknál, a kapacitások szabadok és képesek a külföldi igények kielégítésére európai minőségben, távolkeleti árakon. A magyar kötöttpályás járműipar rendelkezik azokkal a kapacitásokkal, infrastruktúrával, amely a hazai igények kielégítése mellett az export célú termelést is lehetővé teszik. Olyan, egymástól kölcsönösen függő vállalatokról és kapcsolódó intézményekről beszélünk, melyek összeállva és együttműködve, földrajzilag egy régióban, meghatározott területre/ágazatra fókuszálnak, közös technológiák és képességek is összekötik őket. Nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációs bázist hasznosítanak.


Gázipar

Magyarország az I. világháborút követő területvesztés nyomán természetes nyersanyagokban és energiahordozókban szegény ország lett, mert a lelőhelyek többsége az új országhatáron kívül maradt. A nyersanyag- és energiahiány a II. világháborút követő iparosítás és az ezzel összefüggő városiasodás idején vált egyre fenyegetőbbé. A hazai szén- és olajkészletek kiaknázása nem tudott lépést tartani az évről-évre növekvő igényekkel.

Az 1970-es évtized elején már nyilvánvaló, hogy a hazai földgáz készletek hosszabb távon nem elegendőek a biztonságos fűtőanyag ellátásra. Az 1973-as világméretű olajárrobanás szolgáltatja a végső indokot arra, hogy a KGST tagállamok közös erővel megépítsék az első távvezetéket, amely Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig szállít szibériai földgázt. Ez az 1975–79 között megvalósult beruházás előjátéka és főpróbája Európa „bűnbe esésének”. Ezzel kezdődött Európa mai napig tartó energiafüggősége.
Földgázfelhasználásunk az elmúlt húsz évben 25%-al nőtt. 2010-ben 12 milliárd m3 gázt fogyasztottunk, amelyet a hazai földgázmezők letermelésével párhuzamosan, a korábban is magasnak számító részarányhoz képest is csak egyre több behozatallal tudunk fedezni. Földgázimportunk még jobban nőtt az elmúlt két évtizedben: 50 százalékkal, részaránya a teljes felhasználáshoz képest jelenleg 81 százalék, ami legnagyobb részt Oroszországból származik.

Mindennek köszönhetően Magyarországon nem a kitermelésre hanem a tárolásra, továbbszállításra, szervizelésre helyeződött a hangsúly. A magyarországi kapacitás sokkal nagyobb és a munkaerő sokkal fejlettebb lett, mint azt a helyzet megkívánta volna. Ennek a lehetőségnek a kiaknázására jött létre konzorciumunk. A cél, hogy mindazt a know-how-t ami évek alatt felhalmozódott, most külföldön értékesítsük.